Túl az ajtón – Hogyan ismerte meg Éva a külvilágot? Egy a sok olyan apró történet közül, amik a könyvből kimaradtak... mert ehhez a könyvhöz nem volt rájuk szükség igazán... Vagy tévedek?

Hogy mennyire valószerű az, hogy egy nap a chip ott lesz minden ember fejében, azt a Neuralink legújabb bemutatója, ahol a beültetett chip segítségével pingpongozik egy majom, nagyon jól ábrázolja. Félelmetes, hogy egyre több valósul meg abból, amit a könyvben prognosztizáltam!

E. K. Mindaleth recenziója: https://www.e-k-mindaleth.com/l/adam-j-clarke-a-lehetetlen/

Kövessétek E.K. Mindaleth facebook oldalát: https://www.facebook.com/e.k.mindaleth

Bevallom, tüzetesebben nem néztem meg a borítót olvasás előtt... Első pillantásra lerítt róla, hogy sci-fi könyv, a női és férfi alak pedig arra utalt, hogy némi romantika is lehet benne. Aztán, ott van az a piros valami, amit - mivel az olvasás végeztéig ugye nem néztem meg igazán - bevallom, egy szívnek gondoltam. "Hohó, egy nő a szívét nyújtja egy pasinak, lesznek itt drámák!?"

Nos, ha valaki (velem ellentétben) jobban szemügyre vette a borítót, az láthatta, hogy az a piros valami  nem szív, hanem egy ALMA!

Ami ráadásul a könyv történetének szempontjából egy igencsak lényeges utalást jelenít meg a borítón, és az ilyet én kifejezetten szeretem! (Grafikai szerkesztő: Szabó Alexa) 

Egy egész könnyed stílusban íródott sci-fi, némi pikáns jelenettel, és igazi elgondolkodtatni való történettel.

Az író pár 100 évvel későbbre repíti az olvasót, mikor már mindent s mindenkit a mesterséges intelligencia tart fennt- és irányít, már amennyire szükségesnek véli. Ám de, írónk az emberiség eredetétől visszamenőleg el is magyarázza, hogy miként és miért "fajultak el" odáig a dolgok, hogy voltaképp olyan szinten visszafejlődött/leépült az emberiség, hogy képtelenné vált az önálló életre, gondolkodásra, cselekvésre. Mindent a gépek tesznek meg helyettük. Olyan szinten mindent, hogy tanulásra, sőt, még olvasásra sincs szüksége senkinek, mivel az "információs felhőből" bármit megtudhatnak és megkaphatnak egy pillanat alatt. Ami azt illeti, még az emlékeket is ott tárolják, azaz az agyuk azon része sincs igazán használatban. A személyes érintkezések teljesen megszűnnek, még a testiség is csak virtuális közegben elképzelhető a számukra, de szükség sincs rá, mivel ekkorra már természetes módon senki sem születik, mindenkit a gépek "alkotnak" meg a kis petricsészéikben-lombikjaikban. Aztán a "születést" követően máris egy csippet ültetnek beléjük, amin keresztül állandó kapcsolatban lehetnek velük, és ezen csipp segítségével csatlakozhatnak az információs felhőhöz is. A lakásukat pedig még csak el sem hagyják, leszámítva egy-két kb "kettyósnak" titulált embert, akik kvázi vloggerként tevékenykednek, hisz' minden kintlétüket feltöltik az információs felhőbe, megosztva másokkal. Így már-már extrém tevékenységnek számít, ha valaki elhagyja a lakását, annak ellenére, hogy valójában semmilyen veszély nem fenyegeti őket odakint.

No de, elkalandoztam... ahogy fenntebb említettem, az író teljesen az emberiség eredetétől visszamenőleg vázolja fel a helyzetet, ok-okozati dolgokra kitérve.
Ebben stílusilag kissé hasonlóan, mint a Lucy c. (2014-es) filmnél, legalábbis felderengett bennem, hogy az is valami hasonló tematikával operál a történetvezetését tekintve.
Bár az a film egészen másról szól, mégis hasonlóan képzeljétek el Adam J. Clarke könyvét is. Azaz bizonyos időközönként, ahogy haladunk a történetben, azzal összekapcsolódva-belefonva, s azzal párhuzamosan, mintha egy evolúciós előadáson is részt vennénk, ezáltal méginkább megértve a történet jelenét.

Ez számomra kifejezetten jól esett! Így sokkal befogadhatóbb és érthetőbb volt az egész sztori, méghozzá élvezhető, s nem fárasztó módon. Szépen-lassan adagolja az információkat, (egymásra logikusan építve), miközben a sztorival is haladunk, és nyomon követhetjük karaktereink, Ádám és Éva ismerkedését és fejlődését.
Ééés igen... nem véletlen a bibliai vonatkoztatás, nagyon nagy jelentősége van.

Aztán, azért is jár a piros pont, hogy magyar helyszínek említésével és leírásával van tűzdelve a történet, de oly' módon, hogy hogyha nem tudnám, hogy Makó és Szeged magyar település, simán bevenném, hogy valami flancos külföldi helyen "járunk". Vagy mondjuk egy teljesen kitalált, képzeletbeli faluban... Ez ismét egy szuper ötlet volt, nagyszerűen megírva! 

A karakterek kissé elvontak, bár az őket körülvevő világban ez nem is igazán lehetne másképp... hisz'
"A gépek által megszűrt információk szörnyen korlátozottak. Valami miatt sötét tudatlanságban tartanak bennünket, bármennyire is dédelgetnek és kényeztetnek."
Viszont Ádám és Éva kapcsolata egészen különleges. Erről nem akarok sokat beszélni, mert így is sokmindent elárultam már, viszont annyit elmondok, hogy rengeteg utalást, mély, rejtett tartalmat véltem a karaktereikben és a kapcsolatukban felfedezni. Aztán párat ki is mond maga a szerző is, ami nem valószínű, hogy mindenki számára befogadható lesz. Nem kétlem, hogy sok olvasó abszolút nem ért majd egyet azzal az aspektussal, amit az író e karakterek által próbál bemutatni. Pedig... van benne ráció. De ezek megértése/belátása/elfogadása függ olyan dolgoktól, mint pl a büszkeség. Legalábbis szerintem...

SPOILER! E könyv története lényegében arról szól, hogy a mesterséges intelligencia (Szuperagy) túl akar nőni saját magán, és ehhez szükségesnek véli, hogy kiderítse a létezés értelmét. Ádám és Éva pedig mintegy "tesztalany"-ként funkcionálnak eme tervéhez.
"Szuperagy olykor az emberre mint istenre gondolt. Végső soron az ember volt minden eredeti tárgy és tudás megalkotója.
Jóllehet, az emberi agy kapacitása annyi volt a sajátjához képest, mint egyetlen homokszem a Szahara sivatagban, mégsem tudta megfejteni az élet távlati céljait. Ahhoz már túl intelligens volt, hogy értelmetlennek tartsa az egészet. Ahhoz pedig túl buta, hogy a rejtélyt megoldja. Szüksége volt tehát néhány emberre, akiket szabadjára enged."

"Talán ezer Évához hasonló ember lehetett, akik társakat is találtak maguknak - az információk rengetegében ugyanis kirajzolódott, hogy párosan a leghatékonyabbak: egy nő és egy férfi. Szuperagy tudta, hogy hagynia kell őket szabadon gondolkodni, ha tovább akar lépni a létezés jelenlegi szintjéről."

Egy nagyon okosan megírt, érdekes történet, ami könnyed és élvezhető, de mindemellett komolyan elgondolkodtató. Egy könyv, ami igazán megérdemelne egy sokkal de sokkal nagyobb olvasóközönséget. Szívből ajánlom MINDENKINEK, nem csak sci-fi rajongóknak!

Az írónak pedig nagyon köszönöm a bizalmát és a támogatását, da annál is inkább a történetei által kapott élményt!

Ugyanis Németh Ervin és Adam J. Clarke egyazon író, így a "Te + Én" c. könyvet is neki köszönhetjük! Arról írt véleményemet itt olvashatjátok: https://www.e-k-mindaleth.com/l/nemeth-ervin-te-en/

Újabb recenzió jelent meg: https://konyvszenvedely.blog.hu/2022/06/06/adam_j_clarke_a_lehetetlen
Nagyon szépen köszönöm a szerzőnek (Horváth Tamásné)!

https://www.facebook.com/groups/635630464228621/posts/724080405383626/?comment_id=724175328707467&notif_id=1654538711985296&notif_t=group_comment_mention

Az emberiség és a mesterséges intelligencia. Vajon ki kerekedik felül? Túlélhet-e az emberiség?

A napokban indult E.K.Mindaleth #ZsánerTúra kihívása, amin én is részt veszek. Június hónap keretein belül sci-fi könyvet kell olvasni magyar szerzőtől. Összesen négy könyvet tervezek olvasni, amiből az elsőnek sikerült is a végére érni. Ez pedig nem más, mint Adam J. Clarke: A lehetetlen című könyve, ami már egy jó ideje a polcomon várta a sorát, ahogy az ehavi kihívásra választott többi olvasmányom is.

Nehéz szavakat találni Adam J. Clarke: A lehetetlen című könyvéről, mert még most, napokkal az olvasás vége után is érződik a hatása. Hogyan hatott rám? Sokkolóan! Rendkívűl sokkolóan!

Pár napja, hogy a végére értem a regénynek, de még mindig alig térek magamhoz. Ám talán ez így van jól. Kell, hogy ennyire mélyre befúrja magát az ember lelkébe.

 Innentől SPOILERES tartalom várható!

.

.

.

.

.

.

.

.

Na de miről is van szó?

A szerző ebben a magával ragadó történetben (ahogy elkezdtem olvasni, az első sokk után, amikor hirtelen azt sem tudtam, hogy most eldobjam és kiszabaduljak a természetbe, vagy olvassam tovább, hogy megtudjam mi mindent tár még elém ez a kötet, engem bizony odaszegezett a kíváncsiság a lapok elé) egy igencsak döbbenetes jövőképet tár az olvasók elé.

Mi annyira döbbenetes? Az ember és a gépek kapcsolata. Az, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésével milyen szintű hanyatlás megy végbe az emberiségben.

Az élet megkönnyítése címén az ember egyre nagyobb mértékben hagyatkozik a gépekre a mindennapok során. Persze jó dolog, amikor egyszerűbb lesz valami, de nem szabadna túlzásba esni. Pedig ez történik.

Az ember ellustul, elkényelmesedik. Nem akar már semmiért sem megdolgozni, minden azonnal kell, anélkül, hogy tenne érte valamit, csak teremjen ott a vágyott dolog, mert az jár neki.

A végén az ember nem csinál semmit, csak elszigetelve tengődik magányosan. Mondjuk ekkor már nincs is igény arra, hogy másokkal találkozzon, vagy elhagyja házát és kimenjen a természetbe, mert kényelmesebb otthon, ahol a számítógép minden kívánságát teljesíti, semmi dolga, csak a szórakozásnak él.

Az emberek agyába chipet ültetnek, így minden információ azonnal rendelkezésre áll. Emiatt nem is tanulnak semmit, nem is jegyeznek meg semmit, mert minek is, amikor a felhőben eltárolva ott van minden adat. Csak azt nem veszik észre, hogy az öntudatra ébredt mesterséges intelligencia, a szuperagy irányít mindent. Azt, hogy milyen információhoz juthatnak hozzá az emberek. Csakis olyanokhoz, ami nem veszélyezteti szuperagy létét, ami biztosítja, hogy az elbutult (mert bizony ez történik) emberek továbbra is abban a tudatban tengődnek, hogy a gépek az ő kényelmüket szolgálják, pedig nem egészen így van ez.

Az emberek kvázi az egész "életüket" (igen, idézőjelbe tettem, mert az már nem is élet, ahová jutott az emberiség) a virtuális térben élik.

Így ismerkedik meg a könyv két szereplője, Ádám és Éva. Nem véletlen a névválasztás, erre rájön az olvasó, amikor bejön a képbe az alma, meg a kert is, meg az, ahogy Éva egyre több dologra tanítja Ádámot.

Miközben szereplőink különös kalandjaik során az élet értelmének, értékének megtalálásán fáradoznak, a szerző a fejezetek között magyarázza azt, hogy miként történt az, hogy a mesterséges intelligencia öntudatra ébredt és irányítani kezdte az emberiség életét saját fennmaradásának érdekében. (Lehet, hogy direkt volt ez így, mert így kellett lennie, hogy szinte észrevétlenül, beleolvadva a cselekménybe kapjuk az információkat a gépek térnyeréséről. Ám bevallom, hogy engem kissé zavart, hogy nem voltak azok a részek jól észrevehetően megkülönböztetve, amelyek nem a cselekmény részei voltak. Persze ez nem von le a könyv értékéből, ez csupán az én dilim, meg ahogy kicsit fentebb írtam, lehet szándékos a dolog.)

IDÉZETEK:

A háttérben a titokban a teljes öntudatra ébredt mesterséges intelligencia állt, minden élő és élettelen uraként – az egész bolygón, sőt, a naprendszerben is.

A gépek által megszűrt információk szörnyen korlátozottak. Valami miatt sötét tudatlanságban tartanak bennünket, bármennyire is dédelgetnek és kényeztetnek.

Az a baj, hogy ma már az emberek csak vegetálnak. Semmi újba nem kezdenek, mert egyáltalán nincs bennük hit, vagy bizalom arra, hogy az megérné, hogy az új értelmet adhatna létezésüknek.

Az a kérdés, hogy homokba akarod-e dugni a fejedet és visszatérni a korábbi vegetáláshoz, vagy lesz elég bártorságod megismerni az igazi valóságot. Mersz-e önmagad lenni, nem csak a lehetőségeid közönyös, haszontalan árnyképe? Lesz-e elég erőd megtudni, hogy mi az életed értelme? 

 Azzal kezdtem, hogy mennyire sokkolóan hatott rám ez a történet, ami talán nem is baj, mert felnyitja a szemem, az olvasók szemét, hogy bizony nem jó felé halad az emberiség. Hátborzongató belegondolni abba, hogy talán nem is kell olyan sok ahhoz, hogy mindaz megvalósuljon, amiről ennek a könyvnek a lapjai mesélnek. Éppen ezért gondolom azt, hogy A lehetetlent minél több embernek olvasnia kellene. Én bizony odaadnám a fiatalok kezébe is, hogy olvassák. Hátha észre térünk, hátha még nem késő.

A Molyon nagyon jól elkapott idézeteket találtam a könyből: https://moly.hu/konyvek/adam-j-clarke-a-lehetetlen

https://mairodalma.hu/adam-j-clarke-a-lehetetlen/

Adam J. Clarke: A lehetetlen

Eliza Beth könyvismertetője – 2021. november 29. hétfő - 23:47

Kezdem mindjárt a borítóval. Azzal, hogy kék, alapból megnyer magának. A stilizált emberalakok digitális ér- és ideghálózata, ami behálózza az egész borítót, mint az egész világukat, nagyon találó és informális egyszerre. A nagyon hosszúkás könyvforma annyira nem jött be nekem.

 Furcsa világot fest elém a szerző. És ahogy a szereplői, emberi és mesterséges egyaránt az élet értelmét keresik, úgy kerestem én is a választ a könyv sorain keresztül, hogy ilyen világban érdemes-e élni, kell-e élni, élet ez egyáltalán? A válasz nyilván igen, hiszen azok a jövőbéliek nem ismernek mást, nekik az a természetes, nekik az az ÉLET. De valójában csak vannak. A legapróbb döntést is a gépek hozzák meg helyettük, akár akaratuk ellenére is, ők meg már csak lustálkodnak, félnek kimenni a szabadba (azt sem tudják, mi az!), még a mozgó képtől is félnek a vetített „ablakban”.

Ahogy a technika fejlődött, úgy csökevényesedett el az emberi agy, mert nem használták. A Petri-csészében fogant, gépek által nevelt gyermekek azonnal chipet kaptak az agyukba. Minden adat, ismeret tárhelyre ment, minek fárasztották volna magukat emlékek őrizgetésével?!

Kihaltak a nyelvek, mert a gondolatnak nincs nyelve. De mivel a programoknak van (hát persze, hogy az angol), az megmaradt, így a különcöknek, akik még szavakkal is hajlandók beszélni, van mivel kifejezni magukat.

Gépek tervezik a gépeket, és egyre jobbakat, okosabbakat, de ezeket az emberek már csak használni tudják, a működésük felfoghatatlan számukra. Egy biológiai ember, egy ház, egy mindent irányító, elszemtelenedett házi számítógép, ami már képes érzelmeket letükrözni, ironizálni, sőt hazudni – tulajdonképpen ez így együtt jelentett egy embert.

(Nagyon ismerős helyzet, chip az agyba, tudat-irányítás, népességcsökkentés. Ember és gép egyesítése. Totális kontroll kiépítése. Hasonló szándékú világban élünk! Remélem, a szerző nem jóstehetség, és a mi jövőnk más irányt vesz.)

Ebben az elgépiesedett világban él Ádám. Eszik, iszik, alszik, szeretkezik. Egymaga. No, itt rendesen megmutatkozik a szerző fantáziája. Persze, ahol semmi sem drága (hiszen nincs pénz), semmi sem lehetetlen (a gépek mindent megoldanak), és nincsenek extra kívánságok (hiszen nem is sejti, hogy lehetnének), ott kész a megoldás a digitális távszexre. Nem lövöm le a poénját, a mi felfogásunkkal „húha!”, de ő csak azt ismeri, így képes élvezni is.

Aztán amikor éppen újabb szexpartnert keres, találkozik Évával.

Éva nem tudja, de a legfőbb mesterséges intelligencia, Szuperagy kontrollcsoportjának tagja. Ő lazán van fogva. Többet enged neki a rendszer. Nem fél elhagyni a házát. Napozik a kertben. Megeszi az almát a fáról. Sőt elmegy Ádámhoz, hogy őt is megtanítsa nem félni.

Kettejük kapcsolata a szexen alapul. Ezt használják örömforrásként, nyugtatóként, elterelésként, rábeszélésként, szóval szex szex hátán. Ebben nem változtak a férfiak még addigra sem, ahogy Ádám maga is elismeri, hogy a férfiak nem tudnak másra gondolni. Éva viszont irányító karakter, és ha kell, a szexet is felhasználja Ádám terelgetésére.

Kirándulnak a külvilágba együtt, rácsodálkoznak a tájra, a megmaradt néhány, de csodás épületre, kapunk magyarázatot az aranyló búzamezőkre és a precízen karbantartott infrastruktúrára. A gépek egy halott világot szolgálnak, és a végső megoldás alapján feleslegessé is vált minden belefektetett energia.

Szuperagy az ősi matriarchális felfogás szerint ezer nőt választott ki a feladatra. Végül kiderül a szándéka. Megadja a lehetőséget Évának, hogy megismerhesse a régvolt világot, és vezetője lehessen az újnak. Kedves olvasó, ha eddig nem találtál kedvedre való teremtés-magyarázatot, ebben a történetben a szerző eléd tálal egy újabb lehetséges verziót. Érdemes elgondolkodni rajta, hiszen akár így is lehet. Honnan tudhatnánk, hogy mi magunk most nem Ádám világának valamely változatában élünk-e?

Éva, Ádámmal és ezer emberpárral az oldalán, gépek és technológia nélkül megoldhatja-e a rábízott hatalmas feladatot, az emberi faj fennmaradását, újraindítását a Földön?

Ami kis negatívum számomra, az elején a három információs fejezet. Túl tömény volt, néha úgy éreztem, társadalomtudományt olvasok. Tudom, kellenek, de talán máshogy adagolva, apránként jobb lett volna.

Megmosolyogtató logikátlanság: Ádám nem ismeri, nem ismerheti a régi mondásokat, vagyis az értelmüket, de használja, hogy „lennél szíves abbahagyni a papolást” mintha tudná, mi az, vagy egyáltalán mi az a pap. Egy dolog, hogy Éva versében állt a mondat, de honnan tudhatná az értelmét? Meg ez is: „Nem kell ennyire felkapnod a vizet!” Ezek olyan szófordulatok, amiket akkor már nem használnak, hiszen nem beszél a többség hangos szóval, meg nincs is kinek mondani, tehát Ádám sem mondhatná. A logika szerint a nyelvekkel együtt ezek is kihaltak. Úgy tűnik, a szerzőt elragadta a történet és kizökkent az általa alkotott világból. Saját tapasztalat, hogy milyen könnyű ebbe a hibába beleesni.

http://eliza-beth.hu/mutasd-magad/comment-page-1/#comment-2240

Tolnai Viktor könyvajánlója A lehetetlen kötethez