Nem a magyarázkodás, hanem a mélyebb összefüggések feltárása az oldal célja, és persze egy szerző önmagának is el kell számoljon néhány tettéről.

Dicséret és bírálat egyaránt osztályrésze annak, aki a trágár kifejezések tárát kívánja összeállítani. A prűd és álszent (azért titokban gyakran erotikus kiadványokat böngésző) gyorsan mond ítéletet. Szerencsére sokan kiálltak a kötet mellett és még nagyobb szerencsére olyanok is akadnak szépen, akik szeretnék a polcukon látni, vagy folytatást kérnek. Külön örömömre szolgált, hogy a magyar trágárság/népies szóhasználat kutatója, Galgóczi László professzor úr, egykori magyartanárom Szegeden, biztató szavakat írt a könyvről megjelent megyei publikációt követően. Biztos vagyok benne, az hogy tudomásom volt az ő kutatómunkájáról, nagyban befolyásolt, amikor a kötet megírását elhatároztam, még ha esetleg tudat alatt is.

Akár bevallja, akár nem, valahol mindenkit érdekel egy új nyelv tanulásakor olyan nyelvi rétegek megismerése, melyek túlmutatnak az órai nyelvhasználaton. Eléggé közismert, hogy pl. a trágárság "ragad" a legjobban egy nyelv tanulásakor.  Módszertanban tanítjuk, minél vadabb, a képzeletet minél inkább megmozgató képekre, gondolatokra van szükség a szavak és kifejezések gyors és hatékony rögzítéséhez. Fontos megtalálnia minden tanulónak azokat a témákat, amelyek leginkább segítségére válnak az anyag rögzítésében.  Ezek közé tartozhatnak például a kedvencei, példaképei (pl. könyvek, filmek, színészek, együttesek), de feltétlen ide sorolhatóak az "Unofficial English"-ben feltüntetett kifejezések is.  Érdekes volt a közelmúltban megfigyelni, hogy szerényebb képességű diákok is tökéletesen értették a Harry Potter könyveket angolul -- mert érdekelte őket, és persze már megismerték előtte angolul is.  Persze tudni kell azt is, mi az, ami használható a mindennapi életben és mi az, ami nem.  Mi az, ami a magán érintkezéshez tartozik és mi az, amit hivatalos helyzetekben lehet használni.  El kell tudni különíteni az elfogadott nyelvi eszközöket a marginális rétegnyelvektől és annak megfelelően kell tudni használni.

1995-től vezettem egy nemzetközi internetes angoloktató portált (Ervin's ESL Net) jelentős aktív felhasználói közösséggel és ott kaptam egy rövid összeállítást a szexualitásra vonatkozó szókincsről, amely első fejezetének gerince bekerült az AngolSuli nyelviskola első kiadványába, ami 1999-ben jelent meg "English Reader, Intermediate #1" címmel. Nos ez a rész volt a váza a jelenlegi könyv gerincét adó, a szexualitás szóhasználatával foglalkozó kb. 100 oldalnak.

Talán viccnek indult, de tudat alatt bizonyára dolgozott az indíttatás, hogy a tanulók kapjanak ízelítőt a hivatalos, irodalmi angoltól eltérő nyelvi kifejezőeszközökről. Bár nem tanultunk ebből a részből a nyelviskola tanfolyamain, többnyire a középiskolások és egyetemisták ezt a részt habzsolták -- és kaptak indíttatást arra, hogy minél jobban elsajátítsák a hivatalos angol szóhasználatot is. A könyv bevezetőjében említem, sok diákom keresett meg olyan kifejezésekkel, melyeket nem talált a szótárában. Tehát volt egy nyelvi igény már az oktatói pályám kezdete óta. A nyelvórákon "szalonképes" szleng kifejezések segítségével ("English Reader, Idioms of the Week", 2003) próbáltuk ezt a fajta igényt kielégíteni és az órákat érdekesebbé, színesebbé tenni.

Azt majdnem minden nyelvtanuló vallja (sok oktató is), hogy a nyelvoktatási rendszerünk elhibázott, nem hatékony, módszertanában nem felhasználóbarát, nem eredményorientált. Gyakran teszt-megoldó gépeket, nyelvi kommunikációra képtelen ál-képzett embereket nevelnek az iskolák, nyelviskolák. Sulykolják a nyelvtani szabályokat és nem törődnek azzal, képes-e a tanuló akár csak egy egyszerű párbeszédet is lefolytatni. Csak annyit tudjon, ami a vizsgához kell, azután felejteni az egészet mihamarább! Nagyon sok olyan honfitársunk van, aki rendelkezik alap- vagy középfokú nyelvvizsgabizonyítvánnyal, azonban képtelen a legegyszerűbb párbeszéd lefolytatására, például egy külföldi úton.  Rendszeresen tapasztaljuk, hogy fásultak az oktatók és tanulók egyaránt. Az igazi tragédia, hogy friss diplomával "angoltanárok" jelentkeznek és képtelenek egy 15-20 perces angoloktatói felvételi elbeszélgetést lebonyolítani angolul. (Sajnos nem vicc!!!) Hogyan fognak ők hatékonyan felkészíteni? Vagy előbb töltsek el pár évet a betanításukkal?

Nos, a kiadó négy nyelvoktató termékkörének a főcélja, végre olyan anyagokat nyújtani, amelyek érdekesek, figyelemfelkeltőek és kimenet-orientáltak. Mind a négy fő sorozatunk azt a célt szolgálja, hogy kedvet teremtsen a tanuláshoz -- persze eltérő területekkel és eltérő módszerekkel.  A többség szalonképes, az "Unofficial English" semmiképpen sem az.

1. A gyermekkiadványaink színesek, tetszetősek, kellően kis méretűek és változatosak, hogy a legfiatalabb korosztály örömmel használhassa.
2. Tesztkönyveink ("Tests 4 Fun" és "Best English Tests"), talán először az országban, nem csak változatos, érdekes szövegeket használnak -- legyen az híralapú anyagok, vagy humoros szövegek, viccek -- hanem képekkel is illusztráltak. Barátságosabb, tetszetősebb, a tanuló kedvét már tudat alatt is meghozók.
3. Újrakezdő, vizsgára felkészítő sorozatunk a pozitív gondolkodást, a sorok közt gyakran megbúvó ösztönzést tartalmazó, hosszú időn át legkelendőbb kiadványunk. Hiányt pótol a szemlélet, a kialakítás és a tartalom egyaránt.  A fontos nyelvtani szabályokat pontosan, példákkal illusztrálva (magyar nyelvű magyarázatokkal) tárgyalja, de hasznos párbeszédekre és fontos, életből merített témákat tartalmazó olvasmányokra épül.  Cél volt, hogy a felnőttoktatásban olyan anyagot nyújtsunk, ami azonnal használható lesz a könyv(ek)ből tanulóknak.
4. És végezetül az "Unofficial English". A fő cél a nyelv megszerettetése a benne szereplő tartalom iránt vonzódó, középiskolai- és egyetemista tanulókkal. Nagyon sok tanulóm volt/van a 16-25 év közti korosztályból, aki 6-8, vagy még több éve tanult angolt, de mégis az elején kell kezdenünk, mert a legalapvetőbb társalgásra is képtelenek. Sulykolták beléjük a nyelvtani szabályokat, nyúlfarknyi, számukra gyakran közömbös, unalmas szövegeket olvastattak velük, és végül addig fajult a kudarcok sorozata, míg elhitték magukról, képtelenek megtanulni a nyelvet. Lehetőséget kínál számukra a könyv, hogy végre ráeszméljenek, az angol nyelvben is vannak érdekességek! Sőt, végre megértik kedvenc rap-zenészeik trágárságait, kedvenc filmjeik addig talán a feliratokon kihagyott szaftos részleteit is. A nyelv végre érdekes!

Természetesen a sajtónak nagy köze van az "Unofficial English" kiadásához, még ha közvetve is. Az nem érdekes hír, hogy pl. Makón, egy határmenti kisvárosban végre működik egy könyvkiadó. Az sem hír, hogy új szemléletű, talán az eddigieknél hatékonyabb nyelvtanuló kiadványokat jelentet meg valaki. Az viszont már hír, hogy van egy könyv "tele káromkodással". A margóra annyit, nem igazán káromkodás, de ez valószínűleg nem számít. Természetesen a sajtó ugyanazt teszi, amit a könyvkiadó is: kiszolgálja a fizetőképes kereslet igényeit.

Mint szerzőnek és kiadónak, szükségem van vevőkre is és publicitásra is, így az a szempont sem elhanyagolható, hogy a sajtó számára érdekes kiadvány születhetett. Persze nem ez volt a tudatos síkon megjelenő legkiemeltebb cél, talán bele sem gondoltam a szerkesztés folyamán. Sajnos a jelenlegi fizetett média megjelenések olyan költségesek, hogy semmiképpen nem jöhetnek számításba egy nehézkesen beinduló kis kiadói vállalkozásnak. Nem elég a szakmai tudás, olyan hírt kell produkálni, ami kellően botrányos, kellően "eladható", mint maga a termék, a könyv is.

És persze valahol megbúvik a hiúság is, hogy én lehetek az első, aki "tizennyolc éven felülieknek" jelzésű "nyelvoktató" kiadványt ad ki -- jelenlegi információim szerint nem csak országon belül, hanem világviszonylatban is. A megjelenés óta kaptam megkereséseket, mint a téma szakértője, és valahol ez egy szerző számára rendkívül hízelgő. Tény, a kb. tíz év, amíg az anyag formálódott, elég sok kutatással járt a könyvben bemutatott nyelvhasználat terén.  Hol tudatosan kerestem az Interneten, hol egyszerűen leültem egy angol nyelvű film elé egy jegyzettömbbel a kezemben (lásd a könyv bevezetőjében levő példákat).

Sokan kérdezték, lesz-e folytatása a könyvnek. Minden bizonnyal, bár egyelőre csak általánosságban fogalmazódtak meg a tervek. Nagy igényt látok, így csupán idő és energia kérdése a folytatás. A fő cél egy lehetőleg kicsi, zsebkönyv méretű kiadvány volt, így nagyon sok lehetséges anyag kimaradt. Sokan szeretnének fordításokat is látni a jelenlegi magyarázó példák mellett. Mivel ez a változat nemzetközi kiadványnak készült, a fordítás szándékosan maradt ki. Nem kizárt, hogy a kérésnek előbb-utóbb engedve egy kétnyelvű változat is elkészüljön. A lehetőségek tágak, sajnos az energiám és időm kevésbé...

Dr. Németh Ervin